pillanatok
Sylvia Plath 2006.08.07. 14:39
Sylvia Plath: Az üvegburából (részletek)
"A csend visszahúzódott, felfedve a kagylókat, kavicsokat, életem parti üledékét, szegényes roncsait. Aztán a látomás újból felgyülemlett, leomlott rám, és egy elsöprő hullámmal álomba sodort."
"Rossz álom?
Annak, aki ott él az üvegbura alatt, bezárva, üresen, mint egy halott csecsemő, annak maga a világ a rossz álom."
"Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körültötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén."
|