szerelemről 2
2006.08.07. 15:43
William Shakespeare CXLVII. szonettje
"Lázragyúlt szívem folyton arra vágyik, Amitől szenved, mindig betegebben; Habzsolja kórja fenntartó csíráit, Hogy bágyadt étvágyának hízelegjen. Szerelmem bosszus orvosa az ész, Látván, hogy minden receptje hiába, Elhagyott, s most rajtam a csüggedés: Halál a vágy, mely a gyógyszert nem állja. Nincs menekvés, józan eszem a múlté, Az őrület növő izgalma ráz; Gondolatom s szavam: egy tébolyulté, Ténytorzító, fecsegő kapkodás; Mert esküdtem: szép vagy; s hogy: fény,üde: Te; éjsötét, te, pokolfekete."
/W.S.:CXLVII/
|